NÖVÉNYI VASFORRÁS avagy MIRE JÓ A KÖLES?

Növényi tápanyagaink közül a gabonaféléket fogyasztjuk a legnagyobb mennyiségben. Sajnos ezen alapanyagok vastartalma nem jelentős. Van azonban egy kivétel, mely nem hagyományos gabonaféle, hanem álgabona: a köles. A köles 100 grammja 6 mg vasat tartalmaz: kétszer annyit, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt. Ez azonban csak egy átlagos érték, a termőföld és a mezőgazdasági technológia hatására konkrét vastartalom termőterületenként változhat.

A köles régóta ismert álgabona, fehérjetartalma kb. a gabonafélékkel megegyező, de gluténmentes, így gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Termesztése a magyar éghajlati viszonyok között is lehetséges, de a búza kiszorította a mezőgazdaságból ezt az igénytelenebb, de jóval kevesebb termést hozó álgabonafélét.

Sokak számára újdonságnak, egzotikumnak számít a köles felhasználása -így nem magától értetődő, hogyan illesszék be a mindennapi étrendbe. A gyakorlatban a legegyszerűbb a rizs helyett történő alkalmazás (köretként, rakott, vagy töltött ételekben, fasírtban), de kiváló édességek is készíthetőek belőle (gondoljunk a kecskeméti barackos kölestortára, ami 2011-ben az Ország Tortája volt). Hogy megmutassuk a köles sokoldalú felhasználási lehetőségét, lássunk egy receptet a köles lehetséges felhasználására!

Köleskörözött:
Hozzávalók (5 főre): 175 g hántolt köles, só, őrölt bors, őrölt kömény, csemege fűszerpaprika, mustár, vöröshagyma, 40 g margarin.

Elkészítés: A kölest megmossuk, és háromszoros mennyiségű, enyhén sós vízben megfőzzük. Fedő alatt letakarva kihűtjük. A vöröshagymát apróra vágjuk, a fokhagymát átnyomjuk, és a margarinnal, a többi fűszerrel együtt a kihűlt köleshez adjuk, botmixerrel pépesítjük. A hagyományos körözötthez hasonlóan fogyasztjuk.